Katarina Witt, a világ egyik leghíresebb műkorcsolyázója, kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok sok minden volt már életében: sportoló, művész, színésznő, különféle tévéadók szakkommentátora, Playboy-címlaplány, üzletasszony. Mindent, amibe belefogott a rá jellemző profizmussal végzett, nem csoda, hogy 1999-ben az évszázad legsikeresebb német műkorcsolyázónőjének választották.

Katarina Witt 1965-ben született Staakenben, az egykori NDK-ban. Gyerekként mindennap a Kuchwald Jégcsarnok mellett vezetett elaz útja, ahova egy nap bement korcsolyázni. Igazi őstehetség volt, amire Bernd Egert, első edzője is hamar rájött. 9 évesen került Jutta Müllerhez, az NDK egyik legelismertebb edzőjéhez, akinek későbbi sikereit is köszönheti.

1982-ben már ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon, majd a világbajnokságon is. A következő évben már a dobogó legmagasabb fokára állhatott az Eb-n, ahonnan a következő hat évben senki nem tudta leszorítani, egészen 1988-ig. 1984-ben megnyerte a világbajnokságot és a szarajevói olimpián megszerezte első olimpiai aranyérmét is. Három újabb világbajnoki címe után 1988-ban Calgaryban duplázott, amire Sonja Hennie 1928-as és 1932-es teljesítménye óta nem akadt példa.

Második olimpiai aranyérme után profinak szerződött, három évig a szintén aranyérmes Brian Boitanóval turnézott Amerikában. Műsoruk - ami a Witt és Boitano Skating nevet viselte - óriási népszerűségnek örvendett, még a Madison Square Gardenben is tartottak előadást. A 90-es években Katarina figyelme már nemcsak a műkorcsolyára összpontosult, több filmben is szerepelt. 1990-ben Emmy-díjat nyert a Carmen a jégen filmbeli szerepéért, 1995-ben a Jéghercegnőben szerepelt.

A filmes karrier mellett 1994-ben megpróbálkozott a sporttal ismét, a lillehammeri olimpián 29 évesen indult el, de már nem tudott beleszólni az aranyért vívott versenybe;végül a hetedik helyen végzett. Így is a közönség kedvence volt, 1995-ben első német sportolóként kapta mega Jim Thorpe Pro Sports-díjat. Pár évig ismét Amerikában turnézott, ezúttal a Stars on Ice nevű produkció tagjaként. Az évtized második felében több filmsorozatban is feltűnt, majd játszott a Jerry Magiure-ben (1996) Tom Cruise és a Roninban (1998) Robert de Niro mellett.

A filmezés és a korcsolyázás mellett egyre többször dolgozott különféle televíziós csatornáknál (ZDF, CBS, NBC), mint szakkommentátor. 2000-ben az ARD kommentátoraként volt jelen a nizzai világbajnokságon, s úgy tűnik, a jövőben is ezen a csatornán találkozhatunk majd vele.

Katarina nemcsak tehetséges és sikeres, de szép is, erre bizonyíték, hogy a People magazin kétszer is beválasztotta a világ legszebb 50 nője közé. 1998-ban a nyuszis magazinban jelentek meg róla fotók, képeivel sok férfirajongót szerezve magának. Ma legtöbb energiáját az üzletre fordítja, mivel megalapította saját cégét, a Witt Sports&Entertainmentet.

Bármit tesz is, a műkorcsolya iránti szeretete nem szűnt meg, akárhova is megy, mindenhol népszerűsíti a sportágat. Mikor egyszer sportbeli sikereinek titkáról kérdezték, egyszerű válasszal szolgált:

“Mikor kimegyek a jégre, csak a kűrömmel foglakozom. Elfelejtem, hogy ez egy verseny.”

Eredményei:

• kétszeres olimpiai bajnok (1984, 1988)
• négyszeres világbajnok (1984, 1985, 1987, 1988)
• hatszoros Európa-bajnok (1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1988)
• nyolcszoros német bajnok (1981-1988)

Elismerései:

• 1990: Emmy-díj a Carmen a jégen című filmért
• 1994: Golden Camera-díj olimpiai visszatérése alkalmából
• 1995: Jim Thorpe Pro Sports-díj
• 1999-ben a “Legnépszerűbb Női Sportoló az USA-ban”
• 1999- ben az “Évszázad legnépszerűbb német női műkorcsolyázónője”