Johannes Brahms (Hamburg, 1833. május 7. – Bécs, 1897. április 3.) német romantikus zeneszerző.

• Johannes Brahms, a 19. századbeli német zene kimagasló alkotója zenészcsaládból született Hamburgban, de élete legnagyobb részét Bécsben élte le. Kortársai kiváló pianistának ismerték el és nem méltányolták eléggé alkotó munkásságát. Brahms tudatosan fordult szembe a romantikus zenei irányzattal, melyet formabontónak tartott, eszményeit a nagy klasszikusokban kereste. Ezért ellenfelei őt Liszt és Wagner, nemkülönben Schumann éltal megindított zenei reformmozgalmak ellenzőjének tekintették.
• Ma már történeti távlatból szemlélve Brahms működését, tisztán láthatjuk, hogy művészete költőiségének alapvonásaiban éppúgy vérbelien romantikus mint Liszté, vagy Wagneré: romantikus mondanivalóját azonban klasszikus és kiegyensúlyozott formaművészetével fejezte ki.
• Valóban Brahms egész életmúvében azt a goethei egyetemességet kereste, amelyben egyensúlyba kerül a merészen egyéni mondanivaló a korszerű érzelemvilággal és nemes arányú építőművészettel. Brahms művészete ebben az értelemben tehát megtartó erő, a klasszikus formaideál továbbfejlesztése egy olyan korban, melyben az új mondanivaló gyakran zavarosan jelentkezik, s a tartalom és forma közötti egyensúly ingadozik.
• Brahms dallamvilága gyökereiben a német népművészetre támaszkodik, költészete végső értelemben saját érzelmeit visszhangozza, műveinek súlypontján szinte gyermeki egyszerűséggel és áhitattal népi hangot üt meg. Brahms nem klasszicizáló, hanem klasszikus művész.
• Brahmsot közeli kapcsolatok fűzték az akkori magyar zenei élethez. Több ízben hangversenyezett Pesten, Reményi Edével közösen tett koncertkörutakat, sok magyar barátja volt. Magyaros dallamokat jegyzett fel és ezeket közismert és népszerű Magyar táncain kívül számos más művében is feldolgozta.

Hamburgban született Johann Jakob Brahms második gyermekeként. 1840-ben zongoraórákat kezdett venni Wilhelm Cossel zongoratanárnál, aki három évvel később átengedte saját kíváló mesterének, Eduard Marxsennek. Rögtön megmutatkozott játékosi és alkotói tehetsége is. Tizenhárom éves korában a közeli dokknegyed bárjaiban játszik élelemért, meg némi bérért. A közönséges környezet egész életére nyomot hagyott benne.

A fiatal Brahms 1853-ban

Tizenhét éves korában megismerkedik Reményi Ede magyar hegedűművésszel. Reményi egyike volt azoknak, akiknek a szabadságharcban való részvételükért menekülniük kellett. Reményi Görgei Artúr hegedűse volt. Brahms Reményi Ede kísérője lett, 1852 elején közös hangversenykörútra is indultak. A körút során megismerkedik Joachim Józseffel, aki első hegedűsként a hannoveri királynál szolgált. Joachimnak nagyon tetszett Brahms zongorajátéka és zongorára írt esz-moll scherzoja, Liszt Ferencnek írt ajánlólevéllel látta el a fiatalembert.

Weimarban Liszt szívélyesen fogadta Reményit és Brahmsot. Liszt egy legenda szerint, megsértődött Brahmsra, amiért nem méltatta eléggé h-moll szonátáját. Reményi, akinek egy ünnepelt zenész jóindulata sokat számított, megszakította az együttműködést Brahms-szal. Brahms nem térhetett vissza Hamburgba, ahol apja elvárta, hogy megálljon a saját lábán. Így történt, hogy Joachim és Brahms, a két fiatal zenész életre szóló barátságot kötött.

Brahms az ötvenes években alkotta meg első nagyobb szabású művét, az 1. (d-moll) zongoraversenyt, amelyet eredetileg két zongorára alkotott, ámde a mondanivaló súlya versenymű-formát követelt meg. A mű ősbemutatóján megbukott, mivel a közönség eleinte nem tudott mit kezedeni az alapvetően archaikus Brahms-stílussal, csak később fedezték fel a zene értékeit, s így a mű is csak idővel nyerte el a neki járó elismertséget.

A következő jelentős számú együttesre írt alkotás a Német rekviem volt, amelyen a komponista több mint egy évtizedig dolgozott, s amelyet 1868-ban mutattak be. A héttételes kompozícióban a főszerepet a kórus játssza, amely szólamaiban a legnemesebb német hagyományokra (Bach és Schütz) utal. Ahogyan a cím is mutatja, Brahms nem a hagyományos latin nyelvű gyászmise szövegét dolgozta fel, hanem zsoltárok és más vallásos szövegek lutheránus német fordítását.

Brahms a szimfónia műfajában csak igen későn kezdett el ténylegesen tevékenykedni, 1. szimfóniáját 1876-ra fejezte be. Habozásának oka valószínűleg az lehetett, hogy – ahogyan azt a szerző maga is bevallotta – sokáig nem voltak eredeti ötletei, s Beethoven lépteit hallotta a háta mögött. Ez egyébként a szerző rendkívüli önkritikáját is mutatja. Végül is négy opusszal gazdagította a műfajt a hamburgi muzsikus, s ezeket az utókor a Négy evangéliumként emlegeti. Az 2. szimfónia az elsővel ellentétben igen rövid idő alatt készült el, szerzője 1876 nyarán kezdte írni, s decemberben már a bemutatót tartották. A mű romantikus szellemben idézi fel a Mozart-szimfóniák elbűvölően optimista szellemiségét, pasztorális nyugalma a súlyos kedélyállapotú Brahms kevés napfényes alkotása közé tartozik. A Harmadikat 1883-ban fejezte be szerzője, amelyben folytatta a haydn-i-mozarti hagyományok felidézését, de a negyedik tételt már markáns, vérbeli romantikus tartalommal látta el. A Negyedik 1884-85 során íródott. Az utókor szerint ez Brahms legértékesebb szimfóniája, benne ugyanazon német hagyományokat követte, amelyeket a Német rekviemben is felhasznált. Férfias pátosz és erő lengi át az egész alkotást. A hagyományokhoz való erőteljes kötődést mutatja, hogy a negyedik tétel variációs formában íródott Bach 150. kantátájának basszusszólamára, a barokk passacaglia jellegzetességeit hasznosítva.

• 1. Zongoraverseny Nr. 1 d-moll op. 15 (1859)
• Szerenád Nr. 1 D-dúr op. 11 (1860)
• Szerenád Nr. 2 A-dúr op. 16 (1860)
• Változatok egy Haydn témára op. 56a (1874)
• 21 Magyar tánc (két- és négykezes zongorára és Brahms által átírva zenekarra)
• 1. Szimfónia Nr. 1 c-moll op. 68 (1876)
• 2. Szimfónia Nr. 2 D-dúr op. 73 (1877)
• Hegedűverseny D-dúr op. 77 (1879)
• Akadémiai ünnepi nyitány c-moll op. 80 (1880)
• Tragikus nyitány d-moll op. 81 (1880)
• 2. Zongoraverseny Nr. 2 B-dúr op. 83 (1882)
• 3. Szimfónia Nr. 3 F-dúr op. 90 (1884)
• 4. Szimfónia Nr. 4 e-moll op. 98 (1886)
• Kettősverseny hegedűre és gordonkára a-moll op. 102 (1888)

• Szonáta Nr. 1 C-dúr op. 1 (1853)
• Szonáta Nr. 2 fisz-moll op. 2 (1854)
• Scherzo in esz-moll op. 4 (1854)
• Szonáta Nr. 3 f-moll op. 5 (1854)
• Változatok egy Schumann témára op. 9 (1854)
• Gavotte WoO posth. 3 (1854-55)
• 2 Gigues WoO posth. 4 (1855)
• 2 Sarabanden WoO posth. 5 (1854-55)
• Négy ballada op. 10 (1856)
• Változatok egy saját témára op. 21/1 (1861)
• Változatok egy magyar dalra op. 21/2 (1861)
• Változatok egy Händel témára op. 24 (1862)
• Változatok egy Paganini témára op. 35 (1866)
• 16 Keringő op. 39 (1865)
• Magyar táncok WoO 1 (1872 a négykezes eredeti átdolgozása)
• Nyolc zongoradarab op. 76 (1879)
• Két rapszódia op. 79 (1880)
• Hét fantázia op. 116 (1892)
• Két intermezzo op. 117 (1892)
• Hat zongoradarab op. 118 (1893)
• Négy zongoradarab op. 119 (1893)
• 51 zongoragyakorlat (1893)

Négy kézre

• Változatok egy Schumann témára Esz-dúr, op. 23 (1863)
• Magyar táncok (1869 és 1880)

• Zongoratrió A-dúr (feltehetőleg 1853 körül, lehetséges, hogy Brahms csak kiegészítette)
• Zongoratrió Nr. 1 H-dúr op. 8 (1854, átdolgozva 1891)
• Zongoranégyes Nr. 1 g-moll op. 25 (1863)
• Zongoranégyes Nr. 2 A-dúr op. 26 (1863)
• Zongoraötös f-Moll op. 34 (1865)
• Szonáta zongorára és csellóra Nr. 1 e-moll op. 38 (1865)
• Trió kürtre, hegedűre és zongorára Esz-dúr op. 40 (1865)
• Zongoranégyes Nr. 3 c-moll, op. 60 (1875)
• Szonáta hegedűre és zongorára Nr. 1 G-dúr op. 78 (1880)
• Zongoratrió Nr. 2 C-dúr op. 87 (1880)
• Szonáta csellóra és zongorára Nr. 2 F-dúr op. 99 (1886)
• Szonáta hegedűre és zongorára Nr. 2 A-dúr op. 100 (1887)
• Zongoratrió Nr. 3 c-moll op. 101 (1887)
• Szonáta hegedűre és zongorára Nr. 3 d-moll op. 108 (1889)
• Klarinéttrió a-moll op. 114 (1891)
• 2 szonáta klarinétre és zongorára f-moll, Esz-dúr op. 120 (1894)
• Scherzo c-moll hegedűre és zongorára WoO 2

• Vonósszextett Nr. 1 B-dúr op. 18 (1862)
• Vonósszextett Nr. 2 G-dúr op. 36 (1866)
• Vonósötös Nr. 1 F-dúr op. 88 (1866)
• Vonósnégyes Nr. 1 c-moll op. 51/1 (1873)
• Vonósnégyes Nr. 2 a-moll op. 51/2 (1873)
• Vonósnégyes Nr. 3 B-dúr op. 67 (1876)
• Vonósötös Nr. 2 G-dúr op. 111 (1891)
• Klarinétötös h-moll op. 115 (1891)

• Fúga asz-Moll WoO 8
• Preludium és fúga a-Moll WoO 9
• Preludium és fúga g-Moll WoO 10
• Korálelőjáték és fúga a „O Traurigkeit, o Herzeleid“ korálra WoO 7
• Tizenegy korálelőjáték op. posth. 122

• Missa Canonica op. posth. (1856-, befejezetlen) Később átdolgozva az op. 74.1 motettára
• Ave Maria op. 12 (1860)
• Begräbnisgesang op. 13 kórusra és fúvósokra (1860) Orgona változat K.M.Kommától
• Két motetta op. 29 (1857-1860): "Schaffe in mir Gott ein rein Herz" op. 29,2 (51,12-14 zsoltár)
• Geistliches Lied op. 30
• Német rekviem op. 45 (1866/67 és 68 (5. tétel))
• Rinaldo op. 50 (1869)
• Schicksalslied op. 54 (1871)
• Triumphlied op. 55 (1871)
• Két motetta op. 74 (1878): "Warum ist das Licht gegeben dem Mühseligen" op. 74,1 és "O Heiland, reiß die Himmel auf"
• Fest- und Gedenksprüche a cappella op. 109 (1888)
• Három motetta op. 110 (1889)
• Gesang der Parzen op. 89

Közel 330 dal énekhangra


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Johannes_Brahms