Németországban, s főként az állam keleti felén az ifjabb generáció tagjainak vélhetően nem mond túl sokat Dean Reed neve. Az Egyesült Államokból az NDK-ba emigrált énekes-színész elvégre már 18 év óta nincs az élők sorában. Akkori halála, amelyet a hivatalos propaganda "tragikus balesetnek" mondott, megannyi kérdést vetett fel: netán a Stasi végzett vele, vagy bosszúból a CIA ölte meg? Nos, egy a napokban előkerült búcsúlevélből egyértelműen kiderül: Dean Reed önkezével vetett véget életének. Változatos életútjáról Tom Hanks készít filmet, aki lassacskán mintha újjáélesztené a Dean-legendát.

A "Vörös Elvis" minap előkerült búcsúlevelében leszögezi: "halálomnak semmi köze a politikához". A 15 oldalas dokumentumból, melynek hitelességét második felesége, Wibke Reed is megerősítette, kiderül: súlyos depresszióval küzdött. A levelet a Stasi rögtön elkobozta, s - egészen mostanáig - sosem hozták nyilvánosságra.

Reed lelki békétlenségét elsősorban családi zűrjei okozták. A levelet a Német Szocialista Egységpárt akkori magas rangú tagjának és barátjának, Eberhard Fenschnek címezte. Ebben külön üdvözölte Erich Honecker pártfőtitkárt. Mégsem az ünnepiesség nyomta rá bélyegét a dokumentumra. Keserű, az élettel leszámolt ember képe bontakozik ki belőle. "Nem volt boldog" - erősítette meg a napokban a most 62 éves Wibke Reed hozzátéve, hogy harmadik házassága Renate Blumével kudarcok sorozatát hozta. "Két nappal halála előtt már megkísérelte az öngyilkosságot, ekkor azonban még életben maradt" - mondta.

A levélben Reed német barátjának ezt írta: "Renate egyfolytában azt mondogatta, hogy semmirekellő amerikai showman vagyok. Szüntelenül kínoz, üldöz évek óta, mert beteg. Féltékeny mindenkire, akit szeretek, vagy akik engem szeretnek. Azt akarná, hogy Natascha lányomat és Wiebkét az ellenségeimmé tegyem meg. De nem vagyok hajlandó gyűlölni olyasvalakit, aki egykor a házastársam volt. Szeretem Renatét betegsége ellenére is. De nem találok más kiutat a gondokból. Egy héten belül nehéz filmet kell forgatnom Renatével, ebből azonban semmi jó sem sülhet ki" - írta Reed. Mint a levélből kiderül, magánéleti viszonyai kissé kuszák voltak. Harmadik feleségével, és annak lányával élt ugyan együtt, de rendszeresen találkozott volt feleségével, akitől gyermeke is született: Natascha most 28 éves.

A levél közzététele nyomán megszólalt az özvegy is, aki ennyit mondott: "Nem értem, miért csak most láthattam mindezt ennyi-ennyi év után". Akadt egy különösen érdekes kijelentése: "A leírtak az ő látásmódját tükrözik. Ám problémái ennél sokkal összetettebbek voltak. Erről azonban nem beszélhetek, mert hallgatási fogadalmat tettem a hollywoodi filmstúdiónak".

Bármi állt is a háttérben, az 1938-as születésű Dean Reed haláláig az NDK ünnepelt sztárja volt. A Honecker-rezsim bábfigurájává tették. Valóságos mesehős: a bátor királyfi, aki útra kel, hogy az igazságos világot jobbá tegye. A "jót" az NDK-ban találta meg - ő legalábbis így érezte. A coloradói Denverben született. Apja, Cyril ugyan hivatalnokot akart faragni belőle, ehhez azonban nem fűlött Dean foga: már gyermekként imádta a lovakat, a rodeót, a természetet és persze a gitárt. Viszonylag fiatalon jó szerződést kötött egy filmstúdióval, amely elkészítette élete első albumát. Hollywoodban később kijárta a színésziskolát is.

Híressé azonban Mexikóban vált: a slágerlisták élére került "Our Summer Romance" című dalával. Olyan legendákat utasított maga mögé, mint Elvis Presley, Ray Charles vagy Paul Anka. Első filmszerepét is Mexikóban játszotta. (Később a dél-amerikai országokban is rendkívül népszerűvé vált.)

Dean színészoktatója Paton Price volt, akit kommunistának bélyegeztek az ötvenes években, s felkerült McCarthy feketelistájára. Nyilván az ő hatására, illetve latin-amerikai útjai révén került egyre közelebb a baloldali eszmékhez. Számos békerendezvényen vett részt, Chilében például 1970-ben ő dalolt Allende választási rendezvényén. Azért nem követte mindenben vakon a Szovjetuniót: 1968-ban tiltakozott Csehszlovákia megszállása ellen. Politikai akcióit egyébként ő maga finanszírozta, elsősorban lemezbevételeiből.

Az NDK a hetvenes években vált a szíve csücskévé: a DEFA filmstúdió révén került közelebbi kapcsolatba az országgal, 1973-ban megkapta egy film címszerepét. Ezután újabb alkotásokban jutott szóhoz, indiánfilmekben a legendás Gojko Mitic oldalán, romantikus művekben… A sikerek hatására le is telepedett az országban. Nem éppen mindennapi pályájának a nyugati sajtóban is nagy teret szenteltek. A The New York Times például "A keleti blokk szupersztárjának", a "kommunizmus Johnny Cash-ének" aposztrofálta.

Nem állítható azért az sem, hogy minden filmjével elnyerte az NDK-s kritikusok egyöntetű elismerését. Az 1981-ben vetített "Sing, Cowboy, sing" című westernparódiája miatt számos bírálatot kapott, igaz, az alkotás kasszasikernek bizonyult.

Dean Reed az NDK pártvezetésének kedvence volt. Szerette az országot - ahogy mondta "minden hibájával együtt". Reális képet azonban sose kaphatott az NDK szocializmusáról. Elszigetelt, amolyan kommunista sztárnak kijáró életet élt. Az ország sok átlagpolgára épp emiatt nem kedvelte. Azok, akik napról napra szembesülhettek a rezsim ügyeivel, nehezen fogadták el, hogy Reed rendre a NSZEP első emberei mellett kampányol. Egy alkalommal például ezt a nem túl frappáns nyilatkozatot adta arra a kérdésre, mit szól ahhoz, hogy az NDK polgárai nem utazhatnak szabadon külföldre: "Az apám Coloradóban élt, mégsem járt soha Mexikóban!"

Miután zátonyra futott második házassága, az NDK talán legmutatósabb teremtését, Renate Blumét vette feleségül. Ők voltak az igazi álompár, a boldogság azonban csak a külvilágnak szólt. Magánéleti gondjai mellett egyéb zűrökkel is meg kellett küzdenie: feltámadt benne a honvágy, de egy nyilatkozata miatt - megértését fejezte ki a Berlini Fal felépítése kapcsán, Arafat barátjának és ateistának nevezte magát - hazájában árulónak bélyegezték, így nem volt számára visszaút. Gondjaival képtelen volt megbirkózni, így az öngyilkosságot választotta. Sokáig mondogatták, hogy a Stasi ölte meg, mert vissza akart térni az Egyesült Államokba. A búcsúlevél felbukkanásával azonban egy legendával szegényebbek lettünk…

Rónay Tamás



Forrás: http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=678838