Németország: A magyarországi németek - Étkezési szokások

Szeretettel köszöntelek a Németország klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 161 fő
  • Képek - 92 db
  • Videók - 54 db
  • Blogbejegyzések - 52 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 38 db

Üdvözlettel,

Németország klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Németország klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 161 fő
  • Képek - 92 db
  • Videók - 54 db
  • Blogbejegyzések - 52 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 38 db

Üdvözlettel,

Németország klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Németország klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 161 fő
  • Képek - 92 db
  • Videók - 54 db
  • Blogbejegyzések - 52 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 38 db

Üdvözlettel,

Németország klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Németország klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 161 fő
  • Képek - 92 db
  • Videók - 54 db
  • Blogbejegyzések - 52 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 38 db

Üdvözlettel,

Németország klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

A németek mai táplálkozási szokásai messzemenően nem azonosak a betelepítés időszakának szokásaival. Konyhájuk sajátosan magyarországi német konyha, amelynek alapját a generációkon keresztül átörökített német étkezési szokások képezik, kiegészítve a magyaroktól, az osztrákoktól és az itt élő más etnikai csoportoktól átvett szokásokkal. Megőrizték származási területük jellegzetes ételeit, elsősorban a lisztből és burgonyából készülteket. Elkészítésükben azonban már érezhető az új környezet hatása, mindenekelőtt a paprika, mint új fűszer alkalmazása. Így pl. a burgonyapürét, ha gombóccal fogyasztják, hagymás-paprikás zsírral öntik le. Hasonlóan járnak el a babpüré és babfőzelék esetében is. Készítenek paprikás metéltet és gombócot, vagyis a vízben főtt tésztát paprikás hagymás zsírban forgatják meg. És még lehetne sorolni a példákat. A paprika, mint fűszer- és zöldségnövény bevonult a magyarországi németek konyhájába, és annak fontos tartozéka lett. A paprikán kívül más növényekkel is megismerkedtek az új hazában, pl. a paradicsommal, a sütőtökkel, a barackkal, és a kukoricával mint emberi táplálékkal is, ezek is ételeik fontos alapanyagát képezik. Néhány ételt nevével együtt kölcsönöztek, és azt a német kiejtésnek megfelelően módosították, vagy részben lefordították. Mindenekelőtt olyan paprikával készült ételekről van szó, amelyek a magyarok körében is igen kedveltek, mint a csirkepaprikás (Paprikasch), a töltött paprika (gefüllter Paprika), lecsó (Letscho), pörkölt (Pörkölt, Perkelt). Utóbbi csak a két világháború között vált általánossá. Elődjének tekinthető a hagymás-paprikás mártás (tulajdonképpen pörkölt alap), a Tunges (mártós), amelybe a németek tojást vertek vagy kolbászszeleteket vágtak. Átvették továbbá a híg tésztából készült palacsintát is Palatschinken néven. A németeknél régről ismert Pfannkuchen (lepény), sűrű palacsintatésztából készül, tenyérnyi nagyságú lepényeket sütnek ki forró zsírban, és lekvárral vagy salátával fogyasztják. Ugyancsak Magyarországon ismerkedtek meg a kukoricalisztből készült sült, édes pogácsával, a máléval (Mali). Ez a román eredetű étel (rom. malai=köles, kukorica, kukoricaliszt) feltehetően a magyarok közvetítésével került a németekhez. Az osztrák konyából származó smarni (Kaiserschmarren, császármorzsa), sufnudli (Schupfnudeln, sodrott tészta), fasírozott (Faschiertes) stb. ételek nemcsak a hazai németek és a magyarok körében ismertek, hanem a volt Osztrák--Magyar Monarchia valamennyi népénél. Csakúgy mint a sült tészták kuglóf (Gugelhupf), bukta (Buchtel/Wuchtel) stb., amelyek a 19. század második felében osztrák szakácskönyvekből váltak ismertté, először a városokban, majd a falvakban is.

 

A különböző kultúrájú és nyelvű népcsoportok együttélése természetszerűleg kölcsönhatásokkal jár. Esetünkben ez azt jelenti, hogy nemcsak a németek vették át új környezetük kedvelt ételeit, hanem a magyarok is kölcsönöztek tőlük. Egy ételről, a stifolderről (Stiffuller), biztosan állíthatjuk, hogy a dél-magyarországi németektől ismerték meg a magyarok; elkészítési módját elnevezésével együtt vették át. E szalámi-különlegesség receptjét az ún. stiffollerek német hazájukból hozták és napjainkig jól megőrizték. Fulda környékén disznóöléskor még ma is készítenek olyan szalámit, amelynek elkészítési módja megegyezik a stifolderével. A különbség csak a fűszerezésben van. A Fulda környéki németek szalámijukat borssal ízesítik, a baranyai németek pedig erősen paprikázzák.

 

Idősebb emberek visszaemlékezései szerint a németek ételei a századfordulón még igen egyhangúak voltak, és csak a későbbiekben lettek egyre változatosabbak. Szokásba jött, hogy a német lányok egy-két évre elszegődtek jómódú városi családokhoz szolgálónak. Sok esetben nem anyagi megfontolásból tették, hanem hogy "jómodort tanuljanak" és gyarapítsák főzési ismereteiket. A Bécset főzési szokásaiban is utánzó városi családoktól néhány osztrák eredetű ételt is átvettek.

 

A németek régebbi étkezési szokásait a takarékosság, egyszerűség és egyoldalúság jellemezte. Étkeiket, mint általában a parasztok, szinte kizárólag a saját maguk által termelt nyersanyagokból készítették. A legfontosabb alapanyagok voltak: a liszt, a bab, a káposzta és a burgonya. A boltban csak fűszereket és nagyritkán húst vásároltak. Még a tehetősebbek is igen igénytelenül és egyoldalúan étkeztek. Általában gyorsan és olcsón elkészíthető, laktató ételeket fogyasztottak. Étrendjükben a tésztás ételek hangsúlyos szerepet töltöttek be, kevés zöldséget ettek. Takarékos étkezésük oka anyagi helyzetükön kívül a birtokszerzési ill. birtoknövelési igényükben keresendő, ahogy ezt a következő közmondásuk is alátámasztja: A gyomorba nem lehet látni, de a gallérra igen (In den Magen sieht man nicht, aber auf den Kragen).

 

A falu közösségének életét, és ezen belül az egyes emberekét is íratlan törvények szabályozták. Ezeket a németek igyekeztek betartani. A hét egyes napjain általában ugyanazokat az ételeket főzték, és ezekről nevezték el a hét napjait. A Mohács környéki németeknél a heti étrend a következő volt: hétfő -- nudlinap (Nudeltag), kedd -- káposztanap (Krauttag), szerda -- húsnap (Fleischtag), csütörtök -- gombócnap (Knödeltag), péntek -- babnap (Bohnentag), szombat -- burgonyanap (Kartoffeltag), vasárnap -- ünnepnap (Feiertag). A hét egyes napjain tálalt ételek szabályos ritmus szerint rendeződtek. A ritmus a tésztás és az egyéb alapanyagokból (káposzta, bab, burgonya) készített ételek váltakozásából adódott.

 

A leves a németek ebédjéből nem hiányozhat. Régebben gyakran főztek tészta- és burgonyalevest. Ezek készítéséhez általában a száraztészta és a burgonya főzőlevét használták fel, melyet hagymás-paprikás zsírral és összevágott petrezselyemzölddel fűszereztek. Ugyancsak gyorsan készült el a reszelék-, kenyér- és rántott leves is. A reszelékből (almareszelőn lereszelt levestészta) általában nagyobb mennyiséget készítettek, megszárították és levesbetétnek használták fel. Füstölt húsból is gyakran főztek levest, kolbászpaprikást vagy húslevest sonkából. Az utóbbi évtizedekben egyre több zöldségfélét termesztenek a konyhakertekben, ezekből ízletes és változatos leveseket főznek, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is.

 

A tészta igen fontos szerepet játszott étrendjükben. Hetente kétszer-háromszor is fogyasztották, elsősorban a főtt tésztát, vagyis a saját készítésű metéltet (Nudeln), galuskát (Nockerln) és a gombóc (Knödel) különböző változatát. Ezeket főételként különböző kiegészítővel tálalták, pl. párolt káposztával, babfőzelékkel; összetört és paprikás zsírral leöntött burgonyával. A vízben főtt és zsírban megsütött gombóchoz és metélthez általában salátát, savanyúságot, lekvárt, párolt káposztát vagy babfőzeléket adtak. Készítettek azonkívül még lekváros, tojásos és paprikás gombócot és tésztát is. A baranyai németeknek a kelt tésztából készült és gőzön főtt, vagy sütőben sütött gombóc még ma is kedvenc ételük. Ezt általában szerdán vagy pénteken készítik, és babbal vagy mártással tálalják. A Dunántúli Középhegység németségénél kedvelt a zsemlegombóc.

 

A sült tészták közül második fogásként tálalják pl. a burgonyafánkot és a palacsinta mindkét formáját. Utóételként régebben a töltetlen vagy a lekvárral, mákkal, dióval ill. fahéjjal töltött kelt tésztákat, vagy a köleskását főtt aszalékkal ették.

 

Az aprósütemény és a torta készítése csak a két világháború közötti időben terjedt el. Ezeket általában csak nagyobb ünnepeken sütötték, a vasárnapok süteménye továbbra is a kelt tészta és a rétes (tiroli rétes) maradt. Utóbbit ünnepeken és hétköznap egyaránt készítették. Ünnepnapokon dióval, túróval, mákkal és gyümölccsel töltötték meg, hétköznapokon pedig káposztával, burgonyával, tökkel, grízzel vagy tejbegrízzel.

 

A főzelékek legfontosabb alapanyaga a szárazbab, a káposzta és a burgonya volt. Ezek viszonylag olcsón termelhetők és sokféle étel készítésére alkalmasak. Babot általában hetente kétszer ettek, szerdán és pénteken. A bablevesben annyi babot főztek, hogy az főzelék készítésére is elegendő legyen. Az étel készítésének ez a módja gazdaságos, mert rövid idő alatt levest és főzeléket is nyernek a babból. Ugyanígy jártak el a száraztészta és a burgonya főzésénél is. A babfőzeléket pénteken tésztával (gombóc, szaggatott tészta, metélt), szerdán általában főtt vagy sült füstölt hússal tálalták. A délről megmaradt babfőzeléket este vagy másnap párolt káposztával vegyítve fogyasztották. A péntek délben főzött babból este gyakran készítettek babsalátát. Sopronban és a környékbeli német falvakban a babot pogácsa sütéséhez is felhasználják. A babfogyasztás mennyisége az utóbbi évtizedben jelentősen csökkent. Már csak ritkán fordul elő, hogy ebédre "babot babbal" egyenek, vagyis bablevest és babfőzeléket.

 

A burgonya is nagyon fontos szerepet játszik ételeik elkészítésében. Régebben télen szinte naponta ettek főtt vagy sült burgonyát füstölt hússal vagy anélkül. Felhasználják levesek és tésztafélék készítéséhez. A savanyú és tepsis burgonya régebben egytálételként került az asztalra. A legtöbb káposztából készült étel alapanyaga a savanyú káposzta volt. Gyakran készítettek párolt káposztát, és babfőzelékkel, kelt gombóccal vagy sült szalonnával ették. Főztek savanyú káposztát úgy is, hogy füstölt húst daraboltak bele. A töltött káposzta az ünnepek és a disznóölés étke.

 

A mártások közül a legkedveltebb a paradicsom-, a fokhagyma-, a meggy- és a savanyú mártás. A főzelékeket és a mártásokat régebben többnyire hús nélkül főételként fogyasztották. Napjainkban már szinte minden alkalommal hússal együtt tálalják őket.

 

A németek kevés húst fogyasztottak. Húsételeiket a nagyobb ünnepek kivételével általában füstölt húsból készítették, így például sokan a vasárnapi húslevest is sonkából főzték. Minden családban vágtak egy vagy több disznót, és elsődlegesen ez biztosította a család hússzükségletét. A friss húsból levest főztek, megsütötték, fasírozottat, pörköltet vagy rántott húst készítettek. A rántott húst csak az 1920-as évektől kezdve ismerik. Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a húsfogyasztás mértéke, és a húsból készült ételek is változatosabbak lettek.




Forrás: http://www.valtozovilag.hu/rx/rxmanemet.htm

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 8 éve

Kedves Imre!
Úgy néz ki, hogy a németek kevés kenyeret esznek, de ez csak a látszat. Az általuk fogyasztott rozskenyér nagyon nehéz. Tehát a látszat csal. Az a vékony szelet, amit Te ettél, az ugyanolyan súlyú, mint a mi vastagon szelt, levegös fehér kenyerünk.
Ezen túlmenöen ott egyáltalán nem divat este föttételt fogyasztani. Este tehát van felvágott, sajt, sonka stb. vajas zsemlyével, vagy vajas kenyérrel.
Nagyon furcsa volt most már számomra is, ha valahol itthon délután uzsonnával kinálnak, s hiányzik a vaj. Még jó, ha margarin van az asztalon. Vaj nélkül én úgy érzem, hogy az étel száraz, s hogy megfulladok töle. Pedig azelött én is vaj nélkül ettem a felvágottakat, meg a sajtot. Minden szokás kérdése. Ezért Németországban a kenyér és a vajfogyasztás nagyon magas. A süteményeket sem szokás margarinnal sütni. Ott is mindig vajat használnak. Magam is ezt teszem. Ezáltal a sütemények ize összehasonlíthatatlanul finomabb a margarionsénál. Ez nem valami egészséges az biztos, de hihetetlenül finom.
Erre mindig azt mondom, minden csak a mennyiség kérdése.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 8 éve

Nekem is, van élményem a szokásokról.
Még a multban, sokat jártam az NDK-ba n szakmai tapasztalatcserére.Meg nem szakmaira.
A magyar ember, sok kenyeret eszik./most már, nem, mert nagy az ellenpropaganda/
Általában, étteremben érkeztünk.Kenyeret sohasem adtak az ételhez, azt mindig kérni kellett.
Egy alkalommal adtak is, négyünknek, 4 szelet, fekete kenyeret.Amelynek vékonysága, dicsérte, amüszaki szinvonalat,mert olyan vékonyra, szeletelni? nem akármilyen eszköz kellett.
Valóban kint levest azt sohasem ettünk,de ők szivesen megették a mi leveseinket.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 8 éve

Èrdekes volt számomra ez a leírás, hiszen magam is több, mint 30 évig éltem az NDK-ban.
Mára természetesn megváltoztak egy kicsit az étkezési szokások, de egy biztos, ha egy nap nincs burgonya az asztalon, akkor már jön a reklamáció. (Én csak tudom, német férjem van.)
Az is tény, hogy levest én ott csak ünnepnapokon láttam, Az egytál étel a divat. Annak azonban gyorsan elkészíthetönek kell lennie, a német asszonyok nem szeretnek a konyhában bibelödni.
Amikor egyszer megkérdezték tölem a vadas receptjét, akkor el voltak ájulva, mondván, hogy "te akkor egész délelött csak a fözéssel foglalkozol". Bizony, így igaz, de én, ellentétben velük ,nem sajnálom rá az idöt.

Válasz

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu